Karcolat

Lomhán heverek, tudattalanul, üresen
Szürkeség vesz körül, s a csöndet
Csak zsibbadt tudatom kiáltása töri meg.
Kell lennie még igaz érzelmeknek - üvölti hevesen.
Ebben az elkurvult világban
Kell lenni szívnek, ki keresi szívemet.
Patkányok, s férgek közt kevés az angyal.
Azt álmodom, talán mást hoz az angyal.

Azonban mind ez, egyenlőre csak álom
S Én, ki e sorokat írom
Szeretetre vágyom.